Önmagában drámai a piaci viszonyok ilyen mértékű torzítása, ami a svájci frank és egyéb devizahitelek végtörlesztését illeti. Elképesztő, hogy ilyet meg lehet csinálni, de megcsinálják, erkölcsi és anyagi felmentést adva a tájékozatlanságnak, hogy hányan tudnak majd élni vele és milyen makrogazdasági hatásai lesznek, más kérdés.
A küszöbönálló görög csőd jövőbeni hatása sem bír közgazdasági konszenzussal.
Amely tények és felvetések érdekesek lehetnek:
Magyarországon túl sok a bank, elég csak egy kisebb város főterén végigmenni, hányan képviseltetik magukat. A nagy hitelezési felfutásnak vége, egyébként is sokuk működése ellehetetlenülne. Nem hozott igazi versenyt a megjelenésük, egymáshoz igazodva és nem versenyezve kaszáltak, a felelőtlen tájékozatlanságon. A kivégzésük sem piackonform, sőt elborzasztó, DE:
A magyar kereskedelmi bankok 5,000 milliárd forint körüli összeget tartanak a jegybanknál rövid lejáratú betétként, különös magyar sajátosságként a jegybanki alapkamat évek óta jelentősen meghaladja a hazai infláció mértékét, így ebben a formában hitelezési kockázat nélkül érhető el reálhozam. Ezeket a pénzeket be kell forgatni a hitelezésbe.
Óriási teret nyerhetnek a takarékszövetkezetek, akiknek indokolt a nagyobb piaci részesedése a palettán (kicsiben svájci kantonbank jelleg, hiszen nagyon jól ismerik térségük gazdasági szereplőit, folyamatait)
Nem szabad elfeledkezni a kínaiakkal köttethetett háttéralkukról, akik nagy bankjaikkal is megjelenhetnek a hazai piacon.
Az akció nyilvánvalóan az FHB, OTP malmára is hajtja majd a vizet, lesz egyfajta koncentrálódás a banki, hitelezési területen a ma jelen lévő kereskedelmi banki szereplők között.
Nagy űrrel, a hitelezés leállásával nem feltétlenül kell számolni, a megfontolt hitelfelvétel és hitelezés tere beszűkült, további rossz hiteleknek amúgy sincs helye, pezsdülést a piacra ez a különös újraindítás hozhat, ha borzalmas torzítást is jelent.
Világszerte változhat a bankok tevékenysége a közeljövőben, melynek a hazai piacról történő kivonulásokkal együtt jelentős hazai vonzatai lehetnek. A bankárok, bankok, befektetési termékek az egész világon óriási nyomás alatt, és visszaszorulóban lesznek. A túldimenzionált pénzügyi szféra leszálló ágba, más ciklusba került.
Eltűnhetnek a mindenféle befektetésnek álcázott forrásgyűjtési akciók, amelyek elszívják a levegőt a normális betétgyűjtéstől, és irreálisan magas banki kamatszínvonalat is eredményeznek, bár több banknál ma még minden egyes, főként devizabetétre szükség van, bármi áron.
A banki működésben nagyobb súlyt kaphatnak az alapvető banki funkciókkal (betétgyűjtés-hitelezés) foglalkozó hazai szereplők.
A hazai banki hátterű befektetési piac is jelentősen beszűkülhet, a túldimenzionált állampapír, devizapiac, valamint az egyébként is csekély jelentőségű (teljesen jelentéktelen) hazai tőzsde súlya csökkenhet, ha érzik az új beszállók, hogy évekre a nyakukon maradnak a papírok, rosszabb áron.
A megtakarítások terelése az állampapírok, egyszerű bankbetétek irányába akár kamatadó menteséggel is fel fog erősödni, lesz törekvés a pénzügyi közvetítők kikapcsolására, könnyen válhat relatíve drágává a más jellegű befektetési termékek tartása.
Szabályozókkal jelentősen alakítható a megtakarítások piaca, fogjuk is látni. Ha a 240 Ft. lehet 180 Ft. is egy bejelentéssel, minden más is nagyon könnyen alakítható.
Az óriási, majd egy évtizeden keresztül tartó hazai hitelállomány bővülés nem hozott jelentős gazdasági növekedést, és megfelelő ütemben bővülő hazai gazdaságot, a költségvetés helyzetének javulását, előfordulhat, hogy az inflációt nem meghaladó kamat és állampapír hozam tudna jelentősen hatni a reálgazdaság folyamataira. Kockázatmentes reálhozam mellett nincs sok értelme a reálgazdasággal vesződni.
Az ország a devizahitelek szorításán enyhítve beszállhat a devizaháborúba, tehát lehet lépéseket tenni az alacsonyabb alapkamat, gyengülő forint irányába, amely recessziós világgazdasági környezetben nagyon is indokolt lenne.
