"közgazdaságtan" a mindennapokban

Hosszú éveken keresztül minden közgazdász, és más szakmák képviselői is tudták, hogy komoly változásokat kell eszközölni az állam működésének majd minden területén. Most azonban, amikor így vagy úgy, de komoly rendszereket próbál a kormányzat nem „megreformálni”, hanem átalakítani, eltűntek a markáns változásokat sürgető, a változások szükségességét hallató hangok. A médiában nem a távlati célok láttatása köszön vissza, hanem hirtelen, okkal-ok nélkül a demokrácia féltése, az érdeksérelmek elkerülése, a törvényszerűen hátrányt szenvedő csoportok képviselete a kényelmes pozíció. A demokrácia csődjének, szociális érzéketlenségnek, jogok megsértésének van láttatva sok esetben minden terület, ahol egyébként elkerülhetetlenek a változások. Nincs meg a mindent elsöprő szakmai támogatottság, hogy egyértelműen ki legyen mondva, igenis komoly változásokra van szükség, nem mehet tovább a maszatolás. A közélet prominenseinek is nagy a felelőssége, hogy a saját berkein, érdekein túl iszonyatos közönyt mutató, egyébként a végsőkig kizsigerelt társadalom pozitív jövőképet is tudjon rajzolni, és nagy árat fizetve, de legalább közös cél, egyáltalán a cél rajzolódjon is ki. A kormányzat érthetően megvilágítani a miérteket nem tudja, nem sikerült. Ha meg ezzel nem tud boldogulni, akkor legalább vigye végig gyorsan a folyamatokat, ne csak próbálkozásoknak, ötletelésnek tűnjenek. Nehéz helyzetben dönteni kell, és csinálni, demokratikus maszatolás nélkül. Fájdalmakkal jár, de legalább van némi esély. Egyébként marad a nagyon demokratikus, mindenki véleményét meghallgató, érdekeket nem sértő tönkremenetel, hiszen hosszú ideig csak hitelekkel lehetett tákolgatni a fenntarthatatlant, túl sokáig próbáltuk. Bátrabb és felelősebb hangokra lenne szükség a véleményformálóktól, hogy érthetőek legyenek a miértek. Értelmesebbek lennének a hogyanok is.