„A kormány gazdaságpolitikáját arra építi, hogy az adócsökkentésekkel, exportösztönzéssel, alacsonyabb kamatokkal, állami támogatásokkal, hitelekkel be lehet indítani a magyar gazdaságot, el lehet érni a stabil 4-5%-os emelkedést. Mindent ennek a célnak rendel alá, s nem azért veszi el a magánnyugdíjakat mert magántulajdon-ellenes. Ha ez sikerül nekik, akkor minden lépésük igazolva lesz utólag, s ismét nyerhetnek a 2014es választásokon. Egy nagy gazdasági kísérletben veszünk részt mindannyian, s ha ez a kísérlet elbukik, akkor Magyarország nagyon rossz helyzetben lesz. Sajnos.” forrás:Citadella Consulting
A különadókkal, a nyugdíjpénztári „átcsoportosítással” végül sikerült megteremteni a vágyott kormányzati mozgásteret, a „csontvázbizottság” elfelejtve, arra építve, Brüsszelen keresztül nem ment. A források megvannak. Jöhet a próbálkozás, mennyire sikerülhet dinamizálni a gazdaságot!
A jegybanknak elvileg nem kellene figyelnie a kormány céljaira, csak az inflációra. Emeli is a kamatot, a kormányzati célok ellenére. A kormány meg nehezményezi. Hangos figyelemfelhívások, hátha elbizonytalanodnak a befektetők. Hihetetlen vagy csak a szokásos hazai képlet!?
Komoly európai országok költségvetése recseg-ropog, sokuknál állunk sokkal jobban e téren, hacsak meg nem magyarázzuk a pénzpiacoknak, hogy itt valójában rosszabb a helyzet. Nem igaz, de sokan ezt teszik. Nem túl szerencsés, az ALL IN közben ránk irányítani a tekinteteket, arról beszélni, hogy nincs is elég lapunk.
Ilyen rossz európai pénzpiaci hangulatban talán a magyar állampapírok előnyeit is lehetne nyomatékosítani, mert vannak. Ebben sincs egység, saját magunk keltjük leginkább a pánikot, a saját eszközeink körül. Még addig is eljuthatunk, hogy magyar prominensek próbálják rábeszélni Európát görög, ír, spanyol, portugál stb. kötvényekre a magyarral szemben. Mindenki tudja, hogy jó lapok kellenek a 21-hez, magyarosan próbáljuk sulykolni, miért nem jöhet össze? És ez nem a jó vagy rossz intézkedések kérdése, bár most egyelőre hitelek nélkül, „saját erőből” megy a nekifutás.
A forint árfolyamát nagyon nehéz a még éppen elég, célszerűen gyenge szintre egyensúlyozni a devizahitelek miatt, bár ezek szorítása EUR/CHF problematika. Kifelé, a nagyon fontos pénzügyi szereplők, finanszírozók felé mégis önsorsrontó, buta realitást próbálunk sugallni. Mintha jobb lenne a még nehezebb lavírozás. Mintha nem lenne közös az érdek, a nehéz kísérlet sikerében. Hihetetlen.
Tavasszal új monetáris tanács veszi át a szerepet, nyilván teljesen más jegybanki képet láttatva. Meg sem lepődhetünk, mennyire más képet akar majd rajzolni. Ők is szakértők lesznek, mely kép lesz a valós? Homlokegyenest más szakértői beállítottságok mellett is lehetne közös cél. Az ország képének javítása. A lakosság felé is, mivel a hétköznapok hite is fontos.
A véleménykülönbségek igazoltak és igazak is lehetnek, nem is kell hinni kizárólagos igazságoknak. A közgazdaságtan nemzetközi prominensei között sincs egyetértés, inkább a múlt szakértése folyik, ami igaz, tanulságos. De nem is ez a lényeg! Keresni kellene még egy országot, amelynek komoly gazdasági szereplői a saját országuk összeomlásáról győzködnék a külföldi finanszírozókat. Ez a lehetetlen vállalkozás.