Túlságosan nagy vihart szerencsére nem kavart a paktumból történő kimaradásunk, hiszen az ellenzék ebben a témában nem rendelkezett minden szempontból „kihasználható” fogadókészséggel, így nem volt rá esély, hogy megint egy rossz síkra terelt szembenállás generálódjon. Ami a nagy világgazdasági versenyt illeti, melyet adócsökkentésekkel egyes vélemények szerint nem lehet megnyerni, tekintettel kellene lenni néhány lényeges szempontra.
Az elsődleges, hogy bármiféle versenyt ennek az országnak először is magával szemben kellene megvívni és megnyerni. Ehhez a legnagyobb reformnak a fejekben kellene történni, ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, pedig lenne mit gyorsan helyére tenni.
Másik, szintén lényeges szempont, hogy az EU építménye, ezzel a mindenkit megmentünk típusú felelőtlenséggel egyre inkább recsegni fog. Az eladósodási problémák közvetve vagy közvetlenül súlyos helyzetet fognak jelenteni az európai országoknak, az államadósság válságok évtizedébe léptünk. Magyarországot, a magyar államadósságot hosszú évtizedeken keresztül sújtó relatíve túlzott kamatszint most komoly bajban lévő országokat már régen helyre tett, csődbe vitt volna. Ennek nálunk súlyos ára volt, nincs még vége, de eddig kibírtuk, bíztató.
A 100 milliárd eurós nagyságrendű lyukakat egyszer csak beismerő, de akkor már azonnali segítségre szoruló európai országok jelenlegi helyzetéhez a felelőtlen befektetői tőke is hozzájárult, hiszen meg nem állapítható elvek, néhány éve nagyon sokra tartott, valamiféle hitelminősítések szerint juttatott pénzhez, adósított el országokat. Ezek a csomagok nem csak az országok, hanem a felelőtlen befektetők céljait is szolgálják. A bajból a saját hajánál fogva próbálja magát kihúzni a rendszer, az EU. Nincs sok esélye, hogy komoly fájdalmak nélkül megússza, pedig a „fájdalmakhoz” sok társadalom nincs hozzászokva .
Mi is lehet a mi igazi versenypályánk? Leginkább az, hogy itt már elkezdett történni valami, ami már önmagában is vonzóvá teheti az országot a felelős befektetők, a máshonnét menekülő pénzek számára. A forint árfolyama, bár az ország szempontjából már most is túlzottan erős, további, jelentős felértékelődési nyomás alá fog kerülni, amit hazai kamatcsökkentések próbálhatnak ellensúlyozni. Elég mélyen vagyunk, megszoktuk, és van út felfelé. Hatalmas, társadalmi szintű szemléletváltás is kell hozzá.
A piacok már felismerték, hogy ilyen hazai kamat mellett nem is rossz befektetés forintot, magyar állampapírt tartani. Ezt a hitüket kellene egységesen erősíteni, meggyőző, közös optimizmussal sugározni, a kiépülő tartalommal még egy menekülődeviza státuszát is elérhetné a forint. Ne feledjük, a görögök évtizedes hazudságait el akarta hinni a pénzpiac, nem is mérlegelt, finanszírozta a semmit, manapság az ilyen hozzáállást sajnos megmentik.
Nem állunk rosszul, el kell hinni, hogy nagyon mélyről, de felfelé megyünk. A piacok egyre jobban felismerni és jutalmazni fogják, mint ahogy a forint árfolyamára nézve eddig is sok nyomát is látjuk, és egyre jobb feltételekkel fogunk forrásokhoz jutni. A svájci frank meg a forint árfolyama teljesen más téma, ebből a szempontból csak az euró-forint számít.
Valamely szempontok végett a svédek, angolok és csehek is kívül maradnak a paktumon, már nem olyan rossz nyitva hagyni egy kiskaput a nagy közös, felelőtlen EU-ból, hiszen egyre több országot kell a közösből, előbb-utóbb mindenkinek fájó módon megmenteni.
