Van már néhány európai összevetés, amelyben Magyarország kifejezetten jól áll! A költségvetési hiány kézben tartása a következő egy-két évre megoldott. Nagy és jó teljesítmény volt. Úgy sikerült 700 milliárd forint körüli bevételt beállítani a költségvetésbe, hogy igazán nagy vihart a „károsultak” oldaláról nem is kavart, pedig az összeg maga igen jelentős. Csaknem a teljes évi jövedéki adónak, a teljes évi személyi jövedelemadó majd felének, a teljes évi ÁFA bevételek közel harmadának megfelelő nagyságrend. A növekedés, az átalakítások szolgálatában. Ha sikerül vele jól élni, ezen tények komoly közös befektetést, saját erőt jelentenek...
Az államnak a kereteket kell biztosítani- nálunk még csak megteremteni. A piacnak ez nem sikerülhet, nem is a piac dolga. Ez állami feladat. Az állam a gazdasághoz képest mindig késésben van, abban is lesz. Teremtse meg az alapvető mozgásteret és figyeljen. Lehet jó gazda, sőt! Betartható jogszabályok, az egyének, gazdasági társaságok életét nem nehezítő, hanem segítő intézmények, hivatalok. Egyszerű és tiszta feladat, eddig mégsem sikerült. Most van egy komolynak tűnő ígérvény, befektetés egy hatékony állam álmának az eléréséhez, ha itt-ott zavaró és néha aggasztó is az eltökéltség, a lendületet kísérő durva magyarázatok. Reméljük utólag igazolt lesz.
A bankokat, az energetikát, a távközlést, az áruházláncokat sújtó különadók valóban extra jövedelmezőségű szektorokat érintettek. Egy közérthető példát kiragadva miért is olyan természetes például a mobiltelefonok hazai percdíjának két-háromszoros terhelése a nyugat-európai árakhoz képest? Az összehasonlításokat hosszasan lehetne sorolni. A gazdasági élet eme nagy szereplői nyilvánvalóan befektetésként tekintenek a befizetett összegekre. Összeomló társadalom és gazdaság mellett sem tudják körbebástyázni a nyereségeiket. Ezért a nagyon csendes, de illő tiltakozás a részükről. Ők most szeretnének jól működő gazdaságot, társadalmat, azaz jövőt venni! A gyógyszeripar még valahogy kimaradt, igaz ők támogatják az egészségügy alapját, az orvosokat, akik sajnos tudásuk ellenére tényleg rászorulnak erre a kiegészítésre, ez is benne lehet. Itt még van némi tartaléka a költségvetésnek.
A furcsa az, hogy az itthoni, alapvető szolgáltatásoknál jelentkező extrém árazások miért nem kaptak hangos figyelmet eddig. Itt azért a „vevők” szemléletváltására is erős az igény, hiszen Magyarországon bármit el lehetett adni, az ár sem számított, ha elérhetőnek tűnt az áhított cél (hitel, új mobil a gyereknek, plazma tv, autó, hitelből befektetés stb.). Egy tényleg sikeres országhoz a tudat formálódására is nagy szükség van. A tudatosság, a bölcs döntések és a következményekkel is számoló saját jövőkép sok helyütt és általánosságban is hiánycikknek számít. A válság ezen súlyos áron, de talán alakított valamit.
A megmentésben bízó devizahitelesek, a biztosítást nem kötő károsultak, a mindig elégedetlen gazdák, a hamis, irreális vágyak és kényelem alá rendelt életek is szükségszerűen a hazai gazdaság részei. Ugyanúgy, mint a teljesítmény nélküli sikerek, kijárások, korrupt üzletek és egyéb hazai sajátosságok. Az induló magyar kísérlet sikeréhez a szemléletváltozás, a felelős egyéni döntések nagymértékben járulhatnak hozzá, sőt, az alapot az egyének jelentik. Ha megvannak a megfelelő, a gazdasági élet formálóit gúzsba nem kötő keretek, az életszerű szabályozottság.
Igenis komoly befektetés lehet a gondolkodásmód változása, ezt nem tudja számszerűsíteni semmiféle közgazdaságtan, pedig csodákra lehet képes. Az egyén sikere a közösség sikere kell, hogy legyen, majd ez tud megfordulni is. Erről közelítve a kérdést nem lehet szó irigységről, „gazdagok-szegények” szembeállításáról. A felelős, szorgalmas, tehetséges emberek sikeressége, az általános hangulat és nem a használhatatlan diplomák hegye teremtheti meg azt a húzóerőt, amelyet az egész társadalom emelkedése követhet. Az a demagógia, ha ezt nem így nézzük, bármennyire nagyon nehéz is az élete sokaknak. A tudatformálódás, a szemléletváltás minden szinten szükségszerű. Sok mindent kellene levetkőzni ennek az országnak.
Furcsa módon a korosztályok arányaiban a mai nyugdíjasok mutatják a legnagyobb mentális erőt, értékrendet és hitet. Még lehet tőlük tanulni!
