Zajlanak a történések a nyugdíjrendszerek körül más európai országokban is. Persze egyelőre nem a miénkhez hasonló viharok közepette. Ez a kérdés is egyre inkább központi téma lesz. Nem kell meglepődnünk, ha máshol is hallunk majd kardinális átalakításokról.
Érdekes módon a lengyelek keresztülverték, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetések ne számítsanak bele a költségvetési hiányszámukba. Megkapták azt a költségvetési könnyítést, amelyet nem is olyan régen magyar kezdeményezésként még elutasított az EU. Persze az írek is hozzányúltak a nyugdíjtartalékokhoz. Sok helyütt nehezen fenntartható, és előbb-utóbb fenntarthatatlanná válik a rendszer. A nálunk legyalult 12 éves modell a kelet európai országok nyugdíjreformjának terméke volt. Előtte Dél-Amerikában jelentette a reformot. Csehország és Szlovénia viszont nem vezetett be kötelező magánpillért, a többiek szenvednek vele, nálunk felszámolták. A csehek viszont éppen most mozdulnak el a nálunk megszüntetett irányba, igaz a mértéke csak 3 %-al indul, és valamiért sokkal jobb helyzetben vannak, mint mi, több szempontból.
Megy az útkeresés, nincs jól működő sablon, csak az egyedi sajátosságok. A demográfiai problémák mellett kinek hogy sikerül működőképes nyugdíjrendszert alkotni, nagy kérdés lesz! Valódi öngondoskodás nélkül nem fog menni, de a jelent is tudni kell biztosítani, és hitelből nem jó félretenni. Hiba viszont a már egyszer félretett pénzt rosszul felhasználni is!
A jól működő gazdaságok előnye csak a nyilvánvaló. Ott viszont a lakosság tűréshatára kicsi az életszínvonal, a lakossági fogyasztás várható visszaesése esetén. A hét végén Londonban zajlottak az utcai események. Előbb-utóbb ezek sem lesznek szokatlan képek! Nem is oly nagy furcsaságok!
