Az elmúlt évek történéseit övező hazai hírözönből is kiviláglik, mennyire torz súlyozású lett a pénzügyi szemlélet megjelenítése a médiákban, amely az egyébként is igen túldimenzionált pénzügyi szféra kizárólagosságát hangoztatja.
Ami nagyon hiányzik a pénzügyes szemléletű elemzésekből – csak úgy, mint a médiákból -, az a reálszféra megfelelő értékelése. A pénzügyi elemzők a saját szemszögükből elemeznek, mint amikor vesz az ember egy Ázsiában vagy az USA-ban készült világtérképet, ott Kína illetve az USA van középen és nem Európa, mint az itteni térképeken.
Évek óta az a fő téma, hogy a bankokat meg kell menteni, pedig ez a téves hozzáállás, mert nem jó, sőt, nagyon rossz irányba viszi a figyelmet, a reálszférát kell megmenteni, illetve hagyni piaci viszonyok között működni, a bankok szerepe csak ezután jön. A bankoknak az lenne a feladata, hogy ki tudják szolgálni a termelő vállalatok hitel, refinanszírozás, cash-flow igényeit, és közműszerű működéssel álljanak a gazdaság szolgálatában.
A krízis előző köréből nem a bankrendszer és a puszta szubvenciók rántották ki a világot, a gazdaságokat nem a bank és biztosítási szektor viszi előre, hanem a termelés, az export, a növekvő lélekszámú világ energia, élelmiszer, jármű és egyéb igénye, a bankok szerepének, súlyának ehhez megfelelően kellene igazodni.
A bankok befektetési részlegei által is felturbózott spekulációs mozgások igenis torzítják az árfolyamokat, kamatokat, nyersanyagárakat, amely a reálszféra jó működését gátolja, de a működési hatékonyságát legalábbis rontja. A küszöbönálló görög kényszermegoldás is kellene, hogy felvessen éveken át tartó hitelezői felelőtlenséget is, hiszen mentek a pénzek minden kontroll nélkül, éveken át, a nagy kijózanodásig. Meg fog oldódni, hiszen kell egy ilyen kiinduló alap, de nem a pénzek ide-oda tologatása, a leírások százalékos kulcsa, a minden alapot nélkülöző eszközértékelések fogják előrevinni a folyamatokat, hanem a termelés és a kereskedelem.
Válságok voltak és lesznek, hagyni kell a piacokat működni, de ez a kockázatok jutalmával vagy fel nem ismerés esetén veszteséggel kell, hogy járjon, akkor a befektetők, betétesek és hitelezők is megtanulják egy időre a kockázat felmérését, és talán másról szólnak a hírek. Egy ideig.
Nálunk végre nem a svájci frank árfolyamáról, az egyébként súlyos felelősséggel terhelhető devizahitelesekről, a görög csődről kellene már szólni a fő híreknek, hanem a reálgazdaságot megbéklyózó bürokratikus előírásokról, a paragrafusok erdejében vergődő vállalkozásokról, a szándékaik ellenére mindenféle szürke vagy félmegoldásokba kényszerített cégekről, az árképzésben komoly áremelések nélkül megjeleníthetetlen szabályosságról. Nagyon sokan szeretnék tisztességesen, teljesen szabályosan tenni a dolgukat, de nagyon nehéz kitörni, megszabadulni a régi rutinoktól, szükségszerűségektől, nem ellenséget látni a különböző hivatalokban, szervekben, tisztán látni az elvárásokat illetően.
