Jónak tűnik a lapjárás. Hosszú idő után úgy fest, van tényleges magyar gazdaságpolitika. Vannak változások, vannak koncepciók, talán lesznek valós reformok is. A világgazdaság további stabilizálódására nagy szükség lenne, nagyon kell a jó lapokhoz! Anélkül nem megy. Az pedig egy vicc, hogy a pénzpiacok a kockázati felárak, az ország pénzpiaci megítélésének okán elvárt magas hozamelvárásokkal sújtják, messze a régiós átlag feletti rizikóval bírónak ítélik az országot. Ezek szerint már nem csak a szomszédainkra, hanem a tőlünk keletebbre fekvő országokra is irigykednünk kellene! A bizalom hatalmas erejű érték, annak hiánya pedig aggasztó. Az, hogy egy országról mit gondolnak, milyen megítélése, sajnos nagyobb jelentőségű tényező, mint hogy milyen a helyzete valójában, ugyanis a valós helyzete döntően úgyis azon múlik, hogy milyen a piaci megítélése, a percepció csinálja a valóságot. Először itthon kellene elhinni, hogy lehet itt végre valami, azután a piacok remélhetőleg majd felismerik. Mert fel fogják ismerni, hiszen nem vagyunk rosszabbak, mint a többiek.
