A magánnyugdíjak témája lassan lerágott csontnak bizonyul. A nyugdíjak kérdésében a 2011. évi költségvetésből levonható egyszerű következtetéseknek kellene hangsúlyt kapniuk.
A költségvetés számai között az alábbi, a nyugdíjbiztosítási alapra vonatkozó adatok találhatók.
Nyugdíjbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek fő számai:
1826 milliárd forint munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulék (a munkáltatói 24%)
720 milliárd forint biztosított által fizetett nyugdíjjárulék (a munkavállalói 10%)
kb. 70 milliárd forint egyéb, itt nem részletezett bevételek
2616 milliárd forint
Nyugdíjbiztosítási ellátások kiadásai:
2009 milliárd forint öregségi nyugdíj
380 milliárd forint rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj korhatár felett
279 milliárd forint rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj korhatár alatt
359 milliárd forint hozzátartozói nyugellátás
34 milliárd forint egyéb, itt nem részletezett kiadások
3061 milliárd forint
A bevételek között, a munkavállalói 10% sorában szerepel a magánpénztári számlákra már át nem utalt összeg, az eddigi magánnyugdíjpénztári évi tagdíjfizetés is.
A tulajdonképpeni egyenleg a magánnyugdíjpénztári számlák kvázi megszüntetése után is körülbelül 450 milliárd forint hiányt jelent éves szinten, amelyet egyéb forrásból pótolni kell!! Ennek megfelelően szerepel a bevételi oldalon az „Államháztartás helyzetét kiegyensúlyozó alapból származó bevétel”, azaz 450 milliárd forint. Az idén is így történik a hiány pótlása.
A nyugdíjkassza kiegészítése nélkül, pusztán a számok alapján a következő lehetőségek adódnának a bevételek és kiadások egyensúlyba hozására:
1./ A nyugdíjak azonnali 15%-os csökkentése!
Nyilvánvalóan szóba sem jöhet!
2./A munkáltatói járulékok 25%-os (24-ről 30%-ra), vagy a biztosítotti járulékok 60%-os (10-ről 16%-ra) történő emelése!
Nyilvánvaló képtelenség, a munkáltatókat terhelő járulékok szintje így is elviselhetetlenül magas, a munkavállalóknál is a közterhek csökkentése a cél!
3./A jelenlegi bruttó 200 ezer forintos magyar átlagbér 240 ezer forintra történő gyors feltornázása!
A munkáltatók ekkora gyors béremelésre képtelenek, elviselhetetlenül nőnének meg a költségeik, egyéb okokról nem is beszélve, kivitelezhetetlen képtelenség!
4./A legálisan foglalkoztatottak, azaz járulékfizetők számának 20%-os emelkedése
Ez sem egyszerű feladvány!
A fenti leegyszerűsítésből következően az egyensúly elérésének módja a harmadik és negyedik pont hatásaitól várható. Csak a foglalkoztatottak számának növelése, fokozatosan emelkedő (fehéredő) bérszínvonal mellett jelentheti a megoldást. Ezen hihetetlennek tűnő feltételek teljesülése hozhatná el technikai megoldások nélkül az egyensúlyi helyzetet, ráadásul a demográfiai mutatók alakulása az elérni vágyott cél elérését évről-évre nehezíti. Az öngondoskodás lehetősége sajnos keveseknek adatik meg, pedig szükségszerűség.
Egyáltalán nem lenne meglepő a nyugdíjak bizonyos összeghatár feletti befagyasztása, a rokkantnyugdíjazási gyakorlat felülvizsgálata (bár ez nálunk úgy tűnik szociális kérdés), a nyugdíjkorhatár majdani emelése (világgyakorlat). A kiadási oldalon csak ennyit lehet tenni.
A bevételi oldal rendezésére pedig zajlik a kormányzati kísérlet. Mindenki érdeke, hogy sikeres legyen.
