A hitelezési gyakorlat következményeivel kapcsolatban további politikai megnyilvánulások is zúdulnak ránk, már pártközlemény formájában! Nagyon rossz, torz megközelítésekkel, leegyszerűsítésekkel, hangulatkeltéssel! Nagyon szomorú, ha nehéz helyzetben, politikai célok szerinti szinten sikerül a közhangulatot befolyásolni. Remélhetőleg nem lesz talaja, mert nagyon rossz, szinte hihetetlen helyzetelemzésre vall, és nem előremutató! Bármi is van a sárga csekkeken.
A politika sokszor rossz kérdésfelvetések köré épít, mivel uralni próbálja a közbeszédet, pártszimpátiától függően alakíttat ki álláspontokat. Ezzel nem mondtam újat, legtöbbször így van.
A rossz kérdésfelvetés pedig értelmetlen válaszok körüli gondolkodás felé terel, torz magyarázatokkal. Rossz csatornákba terelődik a vita, egyszerűen érthetetlen megnyilvánulásokkal.
Ugyanezt a párhuzamot véltem felfedezni 6-8 évvel ezelőtt is, amikor azon csaptak össze nézetek, hogy szabad vagy nem szabad lakáshiteleket támogatni, ami komoly gazdaságpolitikai kérdés is lehetett volna, de a szándékolt célnak megfelelően a közvéleményben máshogy csapódott le. Nem szorul rá, de támogatják, rászorul, de nem jut hozzá illetve akar és tud vele élni, és él is. A közbeszédben ennyiben jelent meg. A támogatott jelleg miatt könnyen tudott megosztó lenni, tartalmától függetlenül. Tartalmának a helyes volta viszont gazdaságpolitika híján nagyon gyorsan kérdőjeleződött meg.
Az akkori ellenzék részéről pedig kísérlet sem történt rá, hogy egyszerűen arra fordítsa át a kérdést, miért nem sikerül a piaci kamatszintet az akkori támogatott hitelek szintjére/közelébe lehozni, miért nem sikerült úgy alakítani a gazdaságpolitikát, ezáltal a kamatpályát, hogy csak a piaci kamatszint kérdése legyen a középpontban, és értelmetlen legyen a támogatott, nem támogatott vita. Az építőipar, lakáspiac beindítása után, vállalható piaci kamatszint beállása tudta volna kiváltani a támogatást, ami nyilvánvalóan nem jelenthetett volna további állami túlvállalást. Tény, hogy egy hosszabb távú állami hiteltámogatási gyakorlat utópisztikus volt. A helyzetet sajnos a devizahitelek „oldották” meg, ezek jelentették a könnyebb utat, az elérhető hitelkamatokat. Mindenki megnyugodott, volt „alacsony” kamatozású svájci frank, lehetett növekedni. Elvárható helyekről sem jöttek a komoly és hangos figyelmeztetések, figyelemfelhívások, súllyal bíró nyilatkozatok a nem egészséges folyamatokról. A hitelfelvevők (önkormányzatok is!) boldog tájékozatlanságban minden oldalról támogatva kétely nélkül vásároltak, próbáltak boldogulni, a céljaik felé lépni, soha nem látott svájci frankkal. „Minket irigyelt Európa.”
Talán most is az lenne helyes, hogy más súlyozást kapjon a téma. Emeljük ki, hogy a svájci frank forintárfolyamáról nem szabad az erős vagy gyenge a forint kérdéskörben beszélni, mint ahogy nem beszélünk erről a kanadai dollár, japán jen, török líra, svéd korona, angol font vonatkozásában sem.
Az erős vagy gyenge forint kérdése, igazán csak az euro viszonylatában értelmezhető, ez pedig a tavaly év eleji bő két hónapos 290 fölötti, illetve az idén tavaszi 265 forint alatti kilengéseket kivéve az elmúlt 2 évben jellemzően 270-285 ft. körül alakult, átlagosan 10%-al gyengébb szinten „stabilizálódva”, mint a válság kezdete előtti hosszú évek átlagos árfolyamszintje. Az április végi görögországi történések óta inkább a sáv felső részén, amire a kormányzati kommunikáció drámai hatás nélkül segített rá. Az EUR/HUF kurzus egyáltalán nem tekinthető tragikusnak, esetleg hangulatok szerint túlmozgásos.
Ezt nagyon fontos lenne tudatosítani, a közvélemény előtt tisztázni, a svájci frank árfolyammozgását pedig más megvilágításba helyezni. Rengeteg értelmetlen vitába torkolló energia szabadulhatna fel.
Tisztázni kellene, hogy a devizahitelek hatalmas térnyerése idején tapasztalható magyar kamatvalósághoz képest a devizahitelek évekig jelentettek törlesztési könnyebbséget, tehát az összes hitellel terhelt szereplő (forint, euro, svájci frank) esetén, mára (a svájci frank nyári generális erősödése kapcsán) simultak ki valamennyire az összesített terhek. A viták kapcsán talán ez a tény is említést érdemel, a forinthitelesek érdekében, az igazságos megközelítés jegyében.
Ilyen jellegű tisztázások után, mindenféle felelősséget érintve, megvilágítva és tisztázva, nem maradna más, mint figyelmünket a kormányzat és a bankok tárgyalásaira, kétoldalú megállapodásukra fordítani. Közben árgus szemmel figyelni az EUR/CHF árfolyamot, és reménykedni! Vállalható forinthitel kamatterhekben bízva, előre nézve, végre valódi gazdaságpolitikát érezni! Úgy tűnik a törekvés, és a jelek is megvannak, van okunk bizakodni.
