Ma kaptam azt a teljesen jogos kritikát, hogy a leírtak probléma felvetésnek talán jók, de akkor mi a megoldás?! Kénytelen vagyok ismétlésekbe bocsátkozni.
Ez a kérdés már jóval tovább mutat, a felvetések viszont akár mintaként is funkcionálhatnak! Szándékaim szerint lényegi problémák kapcsán azt is próbáltam érzékeltetni, hogy a megoldás felé vezető úton először néhány alapvetést kell tisztázni. Véleményem szerint, magamat ismételve, ez pedig elsősorban a tudatosság, a felelősségvállalás, a megfelelő tájékoztatás, az ezekre vonatkozó igény, majd ezekből fakadóan egy gyökeres szemléletváltás. A szemléletváltás pedig nem a felelősség tologatását, a felmentéseket, csak az önigazolások keresését jelenti.
Messze túlmutat ezen írások keretein, a szerző képességein , megoldás kimunkálása, viszont elképzelései, észrevételei mindenkinek lehetnek és kell is, hogy legyenek. A felelősségeket tudatosítani kell. Ami véleményem szerint az élet minden területén, a mindennapokban is látszik, az nem pusztán csak rendszerhibák összessége, hanem rosszul meggyökeresedett szemléletekből fakadó következmény. Nagyon sok területen úgy működik ez az ország, mintha mindenki a körön kívül lenne. Mindenki, mindenütt látja, látni véli az anomáliákat, kivéve a saját burkait, ott minden jogosnak és igazoltnak tűnhet. Társadalomtudományok, illetve nagyon-nagyon leegyszerűsítve a magyarban különös értelművé vált szavak – ügyes, szerezni, valami jár, kikerülni, megoldani, átlépni, elintézni stb. - témaköre. Ez is „közgazdaságtan” a mindennapokban.
Bár az adósságválság nem csak magyar sajátosság, és az államok szintjén is sokszor, még élesebben visszatérő téma lesz a jövőben is, nálunk a gondolkodásmód változása nélküli kitörési pontok megtalálása lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Az alapkérdésre visszatérve, devizaspekulációnál csak teherbíró képesség által meghatározott módszerek vannak, pozíciónyitásnál meghatározva. Márpedig svájci frankban hitelt felvenni - forintban jelentkező bevételek mellett - devizaspekuláció, akkor is, ha ezt nem tudatosította senki. Spekulációnál pedig megvannak a szabályok, azokon túl, a fedezetlen pozíciók tarthatósága a számlavezetőn, a garanciákon múlhat, de ritkán adnak, különösen tájékozatlanságra hivatkozva felmentést.
Nemzetközi szinten zajlik a távolabbi jövő szabályozásának alapozása, sokkal nagyobb tőke előírása a bankoknak, a kockázati modellek ellenőrzése, újragondolása. Szigorúbb szabályozás, ezáltal kisebb kockázat, és jóval kisebb nyereségesség a bankrendszerben. A kölcsönös megállapodások révén új rendszabályok. Nagyon helyesen már régen megkérdőjeleződött a pénzügyi szféra túlsúlyozódása a „valódi” gazdasághoz képest. Remélhetőleg sikerül lerakni hosszú távra érvényes alapokat.
Nálunk nagyon helyes út a rendszerszintű kezelése a helyzetnek, a Nemzeti Eszközkezelő, a jelenlegi, elvtelen banki szerződési gyakorlat módosítása, valamiféle vészforgatókönyvek kidolgozása. Később lehetőség a takarékszövetkezeti térnyerés erősítése, a megtakarítási hajlandóság alakítása. Kulcskérdés a svájci frank árfolyamának alakulása az eurohoz képest. Újra ismételve, ez nagyon fontos, tőlünk független aktualitás, nem pedig a mit csinál a forint kérdése!
Bővebben pedig valódi gazdaságpolitika, valódi strukturális átalakítások, ezáltal alacsonyabb kamatokkal is könnyen finanszírozható ország, de az extrém kimeneteket is meg kell határozni, tudatosítani.
A válságot a jó előre elköltött jövedelmek, a túlzott eladósodás okozta. Ez pedig a teherbíró képesség szinten tartását, növelését veszélyezteti. Az eladósodás kapcsán olyan számok röpködnek világszerte, ami komoly dilemmákat vet fel a visszafizethetőséget illetően. A növekedés varázsában minden e helyzet kialakulását generálta, nem annyira furcsa, hogy nem lett fenntartható.
Az viszont nem válhat fő kérdéssé, hogy a "spekulánsokat" becsapták!
