Sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni a hitelminősítők értékeléseit, hiszen döntéseikkel alapvetően befolyásolják a piaci pénzáramlásokat, így alapvető kihatással bírnak az országok finanszírozási lehetőségeire. Egyelőre Magyarországon nem kell tartani komolyabb következményektől, hiszen a piac már régebben leminősített minket. A haszontalan hitelminősítő intézmények minősítései hosszú ideje tartalmatlanok és semmilyen gyakorlati hasznossággal nem bírtak az elmúlt években.
Nyilvánvalóan újra kell majd szabályozni a hitelminősítők tevékenységét is, közel sem tudták betölteni azt a funkciót és szerepet, amelyre elvileg létrejöttek. Az elmúlt évtized alatt a gyakorlatuk alapján késve és rosszul reagáló, haszontalan és fölösleges intézmények.
A magyar példa okán bizony őket is terheli felelősség, hiszen évekkel ezelőtt állandó leminősítésekkel nem figyelmeztettek a hazai devizaalapú eladósodás veszélyeire, nem próbálták érzékeltetni a mára 2,000 milliárd forint körüli többletterhet jelentő árfolyamváltozás lehetőségét, a kockázatokat, valamint az árfolyampolitikát gúzsba kötő lakossági kiszolgáltatottságot, a fenntarthatatlan államadósság növekedést.
Egyébként pártállástól függetlenül a teljes politikai elit is ugyanúgy hibáztatható, hiszen az eldurvuló devizahitelezési gyakorlatot mindenki homokba dugott fejjel követte.
A nemzetközi piacokon tapasztaltak sem erősítik a hitelminősítők jelenlegiek szerinti létjogosultságát. Az írországi ingatlan és hitelbuborék kialakulása idején kiváló minősítésekkel épült a buborék, majd jött a több fokozatú leminősítés, már a baj közepén. Az évtizedes görög költségvetési gyakorlatot sem sikerült objektív szemüvegen keresztül nézni. Jelentős európai gazdasági tényezők, mint Olaszország, Spanyolország mintha szintén nem eshetnének objektív megítélés alá. Vagy inkább már késő van ehhez?
Magyarország nem a következetes gazdaságpolitika és a költségvetési megbízhatóság apró szigete az egyre nagyobb bajba kerülő Európán belül, de talán az állampapírjaink vannak olyan megbízható befektetések, mint az ír, görög, olasz, spanyol, portugál eszközök. Vagy van valakinek olyan késztetése, hogy itthonról ilyen eszközökbe fektesse hosszú időre a megtakarításait?
Az ország átvészelheti a következő hónapokat, talán jöhetnek a költségvetés kiadási oldalát is érintő jelentős intézkedések, sőt, ha a vártnál nagyobb növekedés és infláció lesz nálunk, meglepően nagyon jó költségvetési helyzetbe kerülhetünk. Mivel a költségvetésünk, illetve a hiánycél alapján egy-két évig még biztosan az európai élmezőnybe tartozunk, még arra is van esély, hogy nagyon vonzó befektetési célpont leszünk.
Először itthon kellene elhinnünk és látnunk, majd jöhetnek a hitelminősítők.
