Komoly kezdeményezések indultak a hitelproblémák kezelésére. Ez örömteli és szükséges! Nem jó morális alapokról indul és ebből is adódóan nem biztos, hogy minden kimenettel számolhat és helyesen kalkulál. Ez rossz!
Megint sikerül átcsapni a másik végletbe? Mint az előzőekben többször is utalni próbáltam rá, a magyarországi bankok esetén nem szabad a devizahitelezés kapcsán keletkezett problémákat a felelősség porlasztása nélkül, mindenkinek erős felmentéseket adva, visszazúdítani a bankrendszerre.
Tény az európai mércével mért extra jövedelmezőség a bankok működésében, az elmúlt bő évtizedben. Nagyon erősen felvet jegybanki, gazdaságpolitikai felelősségi kérdéseket a hitelezés túlburjánzó becsatornázódása a devizahitelek irányába, bár jelezném euro-alapon ez közel sem jelent akkora problémát! Tény a svájci frank közel 50%-os erősödése. Sajnos tény az ellehetetlenülő adósok egyre gyarapodó száma is, mint ahogy tény a múlt években, a nehezedő helyzet során a bankok által alkalmazott gyakorlat is, a kamatterhelés teljesen indokolatlan növelésére.
A baj rendszerszintű. Következményeiben drámai kimenetekkel is bírhat, illetve bár úgy tűnhet, ott tartunk, közel sem mondhatjuk biztosan, hogy a jelenlegi helyzet volt a végkifejlet. Ugyanolyan veszélyes útra lép az ország, ha túlkezeli a problémát, mintha kezeletlenül lépne el mellette.
Szögezzük le, senkinek sem lehet érdeke egy kezeletlen helyzet magunk előtt tologatása, rendszerszintű megoldásra van szükség, amely esetlegesen tovább feszülő szituációkkal is kalkulál. Továbbra is úgy érzem, a felelősség minden szintű felvállalása lehet az első lépés a megoldás felé, azaz tudatos szemléletváltás. Innen kellene kiindulnia bármiféle akciótervnek! Eddig a pontig úgy kellene eljutnunk, hogy nem azt gondoljuk, már egy kicsúcsosodott problémáról beszélünk.
A sugallt felmentések, az adósok ellehetetlenülő helyzetének igazolása, a felmentő önigazolások tovább súlyosbíthatják a helyzetet. Aki devizahitelt vett fel, devizaspekulációba kezdett. Ez akkor is így van, ha nem volt tudatos. Mindenkinél, minden szinten kötelező a tisztánlátás, a továbbgondolás! Ebből sajnos senki sem maradhat ki. A bankrendszer működése nagyon komoly kérdés. Mindegy ki, mit gondol a hazai banki gyakorlatról, az esetleg eldurvuló következmények biztosan közös problémává válnak.
Könnyen a fizetési morál szándékolt romlásához vezethet és a forinthitelek jelentős többletterhét évekig vállaló hitelezetteknek is elvárásai támadhatnak, ha nem lesznek érzékeltetve más jellegű, az egyénekre is visszafordított megközelítések.
A hazai devizahitelezési gyakorlat évekig kimagasló profitot eredményezett és sajnos a pénzpiaci környezet alakulásában is a további jelentős profit realizálását látta meg a bankrendszer az elmúlt két évben. Profitérdek és nem a felelős jövőbe látás volt. A banküzem veszélyes üzem, és a fedezetek értékét meghaladó hiteltartozások, különösen „támogatottan” rossz fizetési morállal, nem csak a már megképződött nyereségeket tudják nagyon gyorsan elolvasztani.
Ma már csak különadóként a magyarországi teljes társasági adótömeg harmadát fizeti a bankrendszer, egyre nehezebben elképzelhető normális működéssel, úgy terhelődve, hogy lassan eszköztelen, és ellenérdekelt marad az alaptevékenységében, a hitelezésben. A különadó minden szempontból helyesnek és jogosnak tűnt, azonban az inga lassan átlendül, és a bankok oldaláról kell foglalkozni a helyzettel. A bankrendszerre áttolódó problémahullám már egy következő szint lehet, ami még közvetlenebbül veszélyezteti az ország (pláne IMF nélküli) hitelképességét, a gazdaságpolitikát, ezáltal az ország jövőjét. A kényes egyensúly megtalálása nélkül, a biztatónak ígérkező vonalvezetés is pillanatok alatt ellehetetlenülhet.
Mindezt úgy merem és próbálom érzékeltetni, hogy teljes mértékben átérzem a magukat teljesen kiszolgáltatott vagy nehéz helyzetben érző emberek tömegeinek érzéseit.
Tudatosságra, sokoldalú szemléletváltásra akkor is szükség van ebből a szempontból is, az optimizmus mellett!
