A magánnyugdíjpénztári tagság megtartása mellet a kor és a felhalmozott összeg függvényében szólhatnak csak érvek a maradásban gondolkodók számára. Ez a része viszonylag egyszerű matematika, hiszen például egy 40 éves ember számára nem lehet nagy kérdés, hogy a felhalmozott 1-2 milliós magánszámlájának a megtartása érdekében felvállalja-e a kockázatát, ha tényleg véglegesen alakult át a nyugdíjrendszer. Ilyen paraméterek mellett nem célszerű a maradás. Nagyon nagy és értelmetlen a kockázata. Az átlagos pénztári számlaméret nem éri el az egymillió forintot! Az elvek és a matematika szempontjain túl a játékelmélet jöhet még szóba. A nyugdíjpénztárak számának jelentős csökkenése is várható, hiszen minimális taglétszámmal nem lehet működtetni a kasszákat, kénytelenek lesznek átadni, koncentrálni a maradó tagokat. Sokuknak lehetetlenül el a működése, kevesen fognak talpon maradni közülük.
Menni vagy maradni
2011.01.13. 08:16 derin
„A "maradjunk-e vagy ne a magánnyugdíjpénztárban?" kérdéskör kapcsán azt látom, hogy a legtöbb ismerősömnél ez alapvetően egy kérdésre vezetődik vissza. Ez pedig az a kérdés, hogy valóban hihető-e az a fenyegetés, hogy aki a magánrendszerben marad, az az állami rendszer felé teljesített 24%-os nyugdíjjáruléka fejében soha semmit nem fog kapni. A kormány ezt mondta, de lesznek még valószínűleg más kormányok, s így felvetődik, hogy vajon blöfföl-e a kormány, és hihető-e a blöffje. Akik maradnak a magánban, azok egyöntetűen azt mondták, hogy nagy valószínűséget adnak annak, hogy valaki, valamikor elismeri majd a járulékaikat, és - a fenyegetés ellenére - az államtól is kapnak majd nyugdíjat. Azaz azt gondolják, hogy a kormány blöfföl, s így akar mindenkit visszaterelni az állami rendszerbe.
Egyébként ez a racionális hozzáállás, mert valóban a számok ismeretében szinte csak akkor érdemes maradni a magánrendszerben, ha az amber úgy gondolja, hogy legalább 30-40% (de inkább több) valószínűsége van annak, hogy a járulékai valójában nem vesznek el, azaz a blöfföt nem hiszik el. Aki így gondolja, annak érdemes a magánrendszerben maradni, aki nem, annak valószínűleg nem.
A másik érdekesség, hogy az egész helyzet egy kicsit potyautas-problémára emlékeztető, mivel a magánérdek teljesen ellenkező a közérdekkel. "Az ország érdeke" az adósság* csökkentése, ez pedig úgy valósulhat meg, ha sokan, minél többen visszaadják pénzüket az államnak. Azaz, hogy minél többen menjenek vissza az állami rendszerbe, mert minél többen mennek vissza, annál jobban csökken az államadósság, annál jobban járunk mi, a társadalom egésze. Azonban egyéni szempontból pedig - ha nem hiszünk a blöffnek - akkor érdemes maradni. Ráadásul aki marad, azt szeretné, hogy minél kevesebben maradjanak a magánrendszerben, mert akkor az ő "kártalanításuk" nem kerül sokba, tehát valószínűbb, hogy valaki, valamikor megteszi majd - minél kevesebben maradnak, minél kevesebbe kerül ez a kártalanítás, annál inkább. Aki tehát a magánrendszerben marad, az azt szeretné, hogy rajta kívül mindenki más adja vissza a vagyont az államnak, így javítva mindannyiunk helyzetét, és lehetőleg kevesen maradjanak a magánrendszerben. Így végső soron azok járnak jól, akik maradnak, miközben a cechet meg a visszamenők fizetik. Természetesen mindez akkor igaz HA a blöfföt nem hisszük el.” (forrás:Citadella Consulting)
Szólj hozzá!
Címkék: magánnyugdíjpénztár
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kozertheto.blog.hu/api/trackback/id/tr742580412
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
