A 10. bejegyzésem „jubileumi”, egyfajta összefoglaló írásnak szánom. Remélhetőleg sikerült valamiféle képet adnom az általam érzékelt helyzetről. Az elmúlt napok kormányzati tagoktól (elszegényedő társadalom), jegybankelnöktől származó (IMF-pálfordulás) megnyilvánulásai pedig különös apropóját adják egy összefoglaló papírra vetésének. Nem az elhangzottak megvilágítása a lényeges, hanem a talán józan ésszel is leszűrhető tanulságok, következtetések felvázolása, a problémák górcső alá vételével a továbbgondolásra biztatás. Nagyon fontosnak tartom, hogy a józan ész szabályai szerint próbáljon mindenki közelíteni a hatalmas, közös problémahalmazhoz, és nagyobb kitekintéssel sikerüljön elhelyezni, rendszerbe foglalni az összefüggéseket. Az előző bejegyzések alapján a leírtak, összefoglalások talán értelmezhetők.
1: A következő években az országra váró gigantikus törlesztési kötelezettségek nem csak a nagyságrendjük miatt jelentenek önmagukban óriási kihívást, hanem a hitelhez jutás várható nehézségei is megkérdőjelezhetetlenek. Hihetetlen sikerként kell elkönyvelnünk évekig, ha a kormányzatnak piaci alapon sikerül megoldani az ország finanszírozását. A következő évek egyik legnagyobb eredménye lenne, ha gazdasági növekedés mellett sikerülne kordában tartani az adósságállományt. Egy nagyon hiteles országnak, nagyon jó pénzpiaci környezetben sikerülhet csak!
2: Az IMF-től való függés felszámolása, azaz nem a biztos finanszírozás, és védőháló választása veszélyes út. Cserébe kapjuk a gazdaságpolitikai önállóság szabadságát. A romániai események, görögországi sztrájkok naponta mutatják meg, mi is a direkt hitelezői függés. Az IMF-típusú hitelező a mindenkori törlesztés biztosításában érdekelt, nem hagy lehetőséget útkeresésre, más módszerek alkalmazására. Biztos pénzt ígér és biztosít, viszont nem fogad el semmilyen gazdaságpolitikai kísérletezést, csak a bármi áron, biztosan beszedett pénzekben hisz. A pénzpiacokat akarjuk választani, ennek sikeréhez nagy változásokat, erőt, hitet és a bizalom építését kell produkálni.
Sajnos a nemzetközi pénzpiaci környezetre kevés befolyásunk van, így külső sokkok esetén még lehetnek fordulatok IMF-ügyben. Még van némi esély hiteles országgá válni, és megpróbálni nélkülük! Ez is egy nehéz egyensúlykeresés, csak valós gazdaságpolitikán alapulhat!
3: A más utat választó gazdaságpolitika lehetősége abban van, hogy úgy sikerüljön dinamizálni a gazdaságot, ami mellett a sajátos magyar modell közös mederbe terelődik. Tehát átláthatóvá válnak a jövedelmek, közös érdekké válik a gazdasági élet kifehérítése, életszerű, a gazdasági élet szereplőinek tetsző és elfogadható változtatásokkal kellene gyors eredményeket elérni. A cél, hogy a szereplők érdekeltté váljanak az átláthatóságban, a tiszta viszonyok megteremtésében. A kormányzat úgy próbáljon meg (adó-, járulék-, bürokratikus-) terheket csökkenteni, hogy a költségvetés bevételei ne csökkenjenek. A bürokrácia leépítésével kellene nagyon gyorsan növekedés barát környezetet teremteni, szövevényes érdekhálókkal átszőtt rendszerben. A magyar mentalitást ismerve, nem egyszerű feladat, nagyon régiek a reflexek a kiskapuk keresésére, nem is nyugodt, stabil világgazdasági környezetben történik, így nehezen számszerűsíthetőek a kimeneti alternatívák. A kísérlet a nehezen számszerűsíthetőség valósága és a nem azonnali, hanem későbbi visszaigazolás.
4: A magyar bankrendszer múltbeli extra jövedelmezősége, nyereségessége hosszú évekre bebetonozódva fog lecsökkenni. Egyre-másra vannak már kimondva a múltban alkalmazott banki gyakorlat feltűnő aránytalanságai. Elég csak a magyar-lengyel összevetést hasonlítani. A lengyel adósokhoz képest évi 3%-al nőttek a magyar devizahitelezettek terhei az elmúlt két évben, ami a magyar bankok extra nyereségeként csapódott ki a jól fizető adósoktól. Nem véletlenül volt a legjövedelmezőbb bankrendszerünk évekig! Visszanézve lehet háborogni, de mindenki partner volt.
A tények mellett viszont óvatos megközelítéseket igényel a bankrendszer beszorítása, hiszen az adósok túlnyomó részének mára már csak a tőke tartozások fizetése is óriási nehézségeket okoz. A probléma gyökere sajnos nem a túlzott terhelésből, hanem a túlzott eladósodásból fakad.
5: Az adósok helyzetének drámai romlását nem szabad csak a devizahitelekre szűkíteni. Összességében és általában nem szenvedtek még hátrányt a forintban eladósodó szereplőkkel szemben. Az éveken keresztül sokkal magasabb forinthitel terheket is ugyanolyan nehéz fizetni. A felelősség terhének levétele nem segíti a tudatos, felelősségteljes gondolkodásmód kialakulását, és nehéz helyzetbe hozhatja a bankrendszert. Nem lehet alapkérdés, hogy a „spekulánsokat” becsapták!
6: A forint árfolyamának (erősségének, gyengeségének) kérdése alapvetően az euroval szemben értelmezhető, mivel a hazai gazdasági élet mozgástere alapvetően euro alapú. Innét és nem a svájci frank alapú devizahitelek oldaláról kell nézni a kérdést. Márpedig a forint inkább közép-erősnek mondható. A devizahitelek problémáinak árnyékában nem szokott szó esni a gyengébb árfolyam jótékony hatásáról. Az exportpiacainkon működő vállalkozások, a külföldiek számára olcsóbb ország, a megdráguló, hazai termékekkel helyettesíthető és csökkenő import gazdaságösztönző hatásai is nagyon fontos tényezők. Mivel az államadósság törlesztése újabb hitelek felvételével oldható meg a következő években, így a gyengébb forintárfolyam itt sem okoz károkat az országnak. A szerencsés az lenne, ha csökkenő forintkamatokkal sikerülne gyengébb szinten stabilizálni a forint árfolyamát. A svájci frank árfolyam EUR/CHF kérdés. Nagyon helytelen lenne megpróbálni a frank árfolyamára hatni (nem is lehet), és egyáltalán, ennek az oldaláról megközelíteni az árfolyam politikát.
7: Lehet elmélkedni politikai megközelítéseken, a demokrácia háttérbe szorulásán, hatalmi viszonyok tartós és mély átrendeződésén, de valójában a gazdasági megközelítések a döntő fontosságúak. Ott kell teret és kifutási lehetőséget biztosítani a kísérletnek, hogy sikerüljön több fronton áttöréseket elérni. A számok mögé nézve olyan mély változásokat kell elérni és produkálni, olyan rövid idő alatt, hogy új pártszóvivők sajtótájékoztatóin elhangzó rossz megközelítésekkel nincs is értelme foglalkozni.
A gazdasági életben szükséges tűzoltásra van most szükség, utána muszáj tovább építeni a gazdaságot és lehet tovább építgetni a demokráciát. Most igazán fontos a hiteles helyzetfeltárás a lakosság felé. A felelősségek határozott kimondása és felvállalása ezzel együtt kell, hogy járjon. Minden szinten!
8: A költségvetés, az állami eladósodás számai mögé nézve, az állam és a kormányzat hatalmas kihívások előtt áll. Semmivel sincs könnyebb helyzetben a maga területén, mint az adósságok hegyeivel küszködő lakosság. Ebből a szempontból ugyanaz a megoldás lehetősége. Az eladósodás a valamikori jövedelmek elköltését jelentette. A hiteleket vissza kell fizetni, az adóssághegyeket el kell kezdeni lebontani. Ez a feladat mindenütt beszűkíti a mozgásteret, tudomásul kell venni, hogy ez a fő szempont, ami rövid távon nem tud az életszínvonal emelkedésével járni. Átfogóan a szinten tartás is nagy eredménynek látszik. Közben pedig általános elégedetlenség közepette kell működni az országnak, az intézményeknek és a társadalomnak.
9: Sajnos a következő évek nem fognak a jólét, a vásárlóerő növekedéséről szólni. A lakosságnak is nagyon szűk esztendőket kell elkönyvelni előre. A legnagyobb eredmény, ami elvárható, hogy sikerül fenntartani az ország stabilitását, sikerül megoldani az állami adósságok finanszírozását, sikerül szinten tartani a lakosság fizetőképességét, ezáltal a bankrendszert. Olyan valódi átalakításoknak kellene érdekellentétek sűrűjében történnie az államszervezetben, bürokráciában, adórendszerben, amelyek gyorsan magukban hordozhatják a későbbi növekedés feltételeit, esélyét.
10: Amíg a társadalom oldaláról sem érzékelhetők gyökeres szemléletváltásra irányuló törekvések, amíg nem alakul ki tudatosság és felelősségvállalás, igény a tájékozódásra és tájékoztatottságra, amíg alulról és felülről nem találkoznak előremutató törekvések, addig sikeres út bejárásának vajmi kevés az esélye. Nagyon sok mindennek kellene egyszerre és gyorsan történnie kiszámíthatatlan világgazdasági környezetben. Nagyon keskeny út és kanyarog is, közben pedig tűz alatt van.
Nem szabad a ki jár jól, ki jár rosszul megközelítések alapján szemlélni a történteket, tudomásul kell venni, hogy a fogyasztásban is húzó rétegeket kell biztosítani, és a béreket is felülről húzva és nem alulról tolva kell rendezni. Az adó-, és járulékfizetésbe becsatornázódó gazdaság építése alapvető fontosságú. Megfelelő tájékoztatással, a tájékoztatottság erős igényével, óriási szemléletváltással, tényleges elfogadottsággal, a változások iránti átfogó nyitottsággal van némi esély a keskeny ösvény bejárásához. A gondolkodásmód változatlansága, a társadalom minden szintjén jelen lévő egyéni „mutyik”, ügyeskedések és az érdektelenség, pláne a hangulatkeltés és árfolyamsokkolás, túl nagy terhek a keskeny pallón egyensúlyozáshoz!
